Nézlek, ahogy...

Nézlek, ahogy mész a vízbe.

Tudom, meddig szoktál beúszni.

Lassan tempózni kezdesz,

a parton állva figyellek.

Húsz éve nádas volt itt.

Gémek, récék és vöcskök

fészkeltek a bugák közt.

Valahol messze éltél.

Valahol messze éltem,

itt még csend és iszap volt.

Naptól meleg a vállad,

ismerem ezer éve.

Egy gém figyel a nádból.

Elindulok utánad,

lassanként már beérlek,

bevársz a bója mellett.

Elül a parti lárma,

színes pontok a testek.

Mikor még sirály voltam,

egeden átröpültem.

De most egyszerre úszunk.

Jön egy vízibicikli,

valaki egy mobillal

képet csinál a tóról.

Ott vagyunk rajta ketten,

mint egy családi képen,

lebeg köztünk a bója

hófehér gyerekarca.

Tóth Krisztina: Bója

Kedves Mindennapi-oroszozók!
Nyáron mindennap
orosz és magyar íróktól, költőktől otthonnal, környezettel kapcsolatos idézetet osztok meg.
Nyáron is. Mindennap.
Veszelszkiné Huszárik Ildikó

ДО НОВЫХ ВСТРЕЧ В СЕНТЯБРЕ 2026 ГОДА