Nézlek, ahogy...
Nézlek, ahogy mész a vízbe. Tudom, meddig szoktál beúszni. Lassan tempózni kezdesz, a parton állva figyellek. Húsz éve nádas volt itt. Gémek, récék és vöcskök fészkeltek a bugák közt. Valahol messze éltél. Valahol messze éltem, itt még csend és iszap volt. Naptól meleg a vállad, ismerem ezer éve. Egy gém figyel a nádból. Elindulok utánad, lassanként már beérlek, bevársz a bója mellett. Elül a parti lárma, színes pontok a testek. Mikor még sirály voltam, egeden átröpültem. De most egyszerre úszunk. Jön egy vízibicikli, valaki egy mobillal képet csinál a tóról. Ott vagyunk rajta ketten, mint egy családi képen, lebeg köztünk a bója hófehér gyerekarca. Tóth Krisztina: Bója Kedves Mindennapi-oroszozók! Nyáron mindennap orosz és magyar íróktól, költőktől otthonnal, környezettel kapcsolatos idézetet osztok meg. Nyáron is. Mindennap. Veszelszkiné Huszárik Ildikó ДО НОВЫХ ВСТРЕЧ В СЕНТЯБРЕ 2026 ГОДА
