A társalgási és a (19. századi) szépirodalmi nyelv egyik sajátossága, hogy a hímnemű – többnyire anyagneveket jelentő – főneveknek egyes szám birtokos esetben az - a /- я mellett - у /- ю végződésük is lehet. 1) Окончания в некоторых существительных. Gsg főnévvég csak -у/-ю a kicsinyítő képzős főnevek végződése: выпить кваску, коньячку, чайку ’iszik egy kis kvászocskát, konyakocskát’ , поесть горошку, медку, сахарку, сырку, чесночку ’eszeget egy kis mézecskét, cukrocskát, sajtocskát, fokhagymácskát’ . Mivel a kicsinyítő képző hangsúlyos, ezért az - у́ is hangsúlyos: квасо́к > выпить кваску́, коньячо́к > налить коньячку́, чаёк > скипятить чайку́, медо́к > поесть медку́, чесночо́к > попробовать чесночку́ ; kiv.: кефи́рчик > выпить кефирчику́ . alapvetően -у/-ю (de lehet -а/-я is) bizonyos frazeologizmusokban és tagadó szerkezetű kifejezésekben lévő főnevek toldaléka: без году неделя ’nem régóta’ , без роду и плем