Úgy érzem, részrehajló vagyok. Többször hivatkozom Moszkvára, mint Szentpétervárra. Okát is tudom: egyetemistaként (is) ott töltöttem hosszabb időt. Most viszont a kiválasztott kötettel enyhítek az aránytalanságon, hiszen Jelena Csizsova ( Ел е на Сем ё новна Чиж о ва , 1957 ) tősgyökeres szentpétervári író. 1) Вступительная фраза. A kötetnyitó mondat Лук крошу, а сама киваю: старухам виднее – пора так пора. ( Елена Чижова « Время женщин ») Aprítom a hagymát, és közben bólogatok – hát ha itt az ideje, akkor itt van. (Jelena Csizsova: Nők férfi nélkül . Geopen Könyvkiadó, 2016, 9., ford.: Birman Erzsébet) 2) По вопросам. Kérdezősdi (1) Вы крошите или режете лук (соломкой, кубиками, полукольцами или кольцами)? крош и ть ( крош у, кр о шишь , кр о шат ; крош и л ; крош и) ’aprít’ нарез а ть ( нарез а ю , нарез а ешь , нареза ю т ; нарез а л ; нарез а й ) / нар е зать (нар е жу , нар е жешь , нар е жут ; нар е зал ; н