Irányjelzés
Néhány évtizede a magyar nyelv – normától eltérő – „nyelvi tévedése” volt a hol?, azaz -BAN helyett mondott vagy írott hová?, vagyis a -BA ragos szóalak ( Arany János az Ágnes asszony című *balladáBA mutatja be…). Manapság pedig megfordult a „téves toldalékolás”, hiszen elsősorban a média ontja a -BA helyett a (talán igényesebbnek vélt) -BANos példákat ( belépett az *irodámBAN... ). A térbeli eligazodás és az oldaliság kifejezése a leghétköznapibb szituációban is szükséges. Ezért került most elő a jobbra és a balra . 1) Merre? Milyen irányba? Hol? Milyen irányban? Honnan? Milyen irányból? → направо (и) налево ~ туда и сюда ’jobbra-balra, ide-oda, összevissza’ Ne szórd a pénzt! Не трати деньги направо, налево. → вправо/влево , направо/налево , спрaва/слева от кого-чего ’jobbra/balra vkitől, vmitől’ 2) Антонимы. Fordított irány/helyzet ________________________ ↔ Кто справа, тот и входит первым. A jobbra lévők hamarabb jutnak be.