Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október 8, 2017

Miért nem? Mikor ez olyan egyszerű

Kép
Célravezető-e a mindent felülíró « иди на тренировку » (menj edzésre) tanács? Miközben ezen gondolkodunk, 8 + 1, azaz kilenc felszólító módú igét megismerünk. A táblázatban lévő orosz igealakok helyet cseréltek. Melyik betűjelű sor cellái felelnek meg a – kétosztatú – 0-s sor celláinak?      0 = _____

„Az írásjel […] gomb az egyenruhán…” (Csehov)

Kép
«Знаки препинания […] пуговицы на мундире…» (А. П. Чехов) (1) Az orosz nyelvű szövegekben a 15–16. századig nem(igen) alkalmazták a központozást.  Elsőként a pont (bár elsődlegesen nem mondatvéget jelölt, hanem a középzónában elhelyezve szöveget tagolt), másodikként a vessző jelent meg.  A kérdő mondatot – kezdetben – pontosvessző zárta, majd elterjedt a mondatzáró kérdő- és a felkiáltójel, amelynek még a 16–18. században is kérdőpont ( точка вопросительная ), illetve csodálkozáspont ( точка удивления ) volt a neve. A kerek zárójel – mint az első páros írásjel – a 17. század elején került az orosz nyelv szabályzatába. A 18. századi szentimentalista író, Karamzin (így jegyzi az interpunkcióval foglalkozó szakirodalom) honosította meg az idéző- és a gondolatjelet, valamint a három pontot… A központozás szabályait elsőként Lomonoszov rögzítette 1755-ben az Orosz[országi] grammatika (« Российская грамматика ») című munkájában.  (2) A kötőjel, elválasztójel, vagyis a дефис

„…hogy mi okból / Szeretem? de szeretem.” (PS)

Kép
Miért is? Почему, зачем? A « Российский курьер » című (Magyarországon megjelenő orosz nyelvű) újság 2017. október 9-i számában magyar egyetemisták válaszolnak a Miért választotta az orosz nyelvet? kérdésre.