„…nem volt babonás, de azért titkos borzongások futkároztak benne” (BM)
Valljuk be: velünk is előfordul, akárcsak Babits Mihály regényszereplőjével, hogy „ titkos borzongások futkároznak ” bennünk. De vajon segítenek-e vagy gátolnak bennünket a berögződések, a megöröklött hiedelmek, a hagyományozott babonák? 1) Магические слова? Varázsszavak? (1) Рассыпать соль ‒ к ссоре. Kiömlött a só, veszekedés lesz De miért éppen a só? Népmesékből is ismert, de a magyar nyelv is őrzi a só „mindenhatóságát’ (ez az élet sava-borsa). Bizonyos keleti törzseknél a szerződéskötés megpecsételése, pontosabban megsózása volt a közös sótartóból vett só lenyelése. Talán ez lehet a hiedelem eredete. Manapság terjedőben az ellenhiedelem is: sokan cukrot szórnak a földre, hogy a család vidámságban, gazdagságban éljen. A régi Oroszországban a só a gazdagságot jelképezte. Ezt példázza a szíveslátás hagyománya is ( встречать гостя «хлебом-солью ). A legnagyobb sértésnek az számított, ha a szívesen látott, tehát kenyérrel-sóval fogadott vendég kiszórta, kiöntö