Sokan úgy tartják, hogy I. Péter honosította meg a teázást. De a teaivást Oroszországban a kozákok tették ismertté a 16. század közepén a Kínával folytatott csatározásaikat követően. A hagyományos orosz teázás hosszadalmas procedúra volt, hiszen egy-egy ilyen alkalommal személyenként akár hat-hét csészényi teát is elfogyasztottak az édes és sós süteményekkel, cukorral, lekvárféleségekkel dúsan megterített asztalnál. САМОВАР [szamavár]: A legismertebb orosz teázási ceremónia a szamovárhoz kapcsolódik, habár ezt a teakészítő edényt nem az oroszok találták ki. A szamovár I. Péter idején Hollandiából került Oroszországba; a művészi színvonalra emelt szamovárkészítés központja Tula városa lett. A világ jelenleg legnagyobb szamovárja a harkovi vasútállomáson található: az 1,8 méter magas, több mint 300 kilogrammos, 360 literes szamovárból naponta akár 10000 ember is megteázhat. БЛЮДЦЕ [bljúcce]: Az orosz teázás másik jelképe a csészealátét. Egykor a kereskedők, iparosok ebből