Így kezdődik… amelynek „igazi főhőse a nyelv”
Az idézőjelben lévő „négy szócska” részlet a Vodkára vodkát című, Jevgenyij Popov-válogatást tartalmazó könyv borítóján olvasható Esterházy Péter-ajánlásból.
Popov (Евгений Анатольевич Попов, 1946) neve a múlt század hetvenes éveitől szerepel a posztmodern orosz prózaírók között. Kiss Ilona szerkesztő – szovjet-orosz konnotációjú címet választva – rendezte kötetté a szerző múlt század utolsó évtizedeiben írott novelláit, elbeszéléseit.
1) Вступительная фраза. A nyitómondat
У нас в слободе Весны жил один мужик по имени Васька Метус, и у него была жена.
Élt Tavaszdűlőn egy Vaszka Metusz nevű ember, és volt neki egy felesége.
(Jevgenyij Popov: Szerelemre vágyom, igaz szerelemre. In: Vodkára vodkát. Európa Könyvkiadó, 2013, 7., ford.: Kisbali Tamás)
2) Первый рассказ. Nevesítő
Popov nevét ez az 1976-os novella tette ismertté. A cím idézet, abból a népszerű szovjet dalból való, amelyre a novellabeli Vaszilij is rázendít:
— Сядь! Сядь, баба! — строго и величественно повторил Василий и запел:
Жду любви не вероломной, а такой большой, огромнай!
3) Это означает что-то другое. Egészen mást jelent!
Lehet, hogy a korrektor volt figyelmetlen, lehet, hogy a fordító volt felületes… viszont az egybeírás következtében elcsúszott egymástól az eredeti és a fordítás.
Дома сидели его как бы существующая жена Галька и мама-старушка Метуса Макарина Савельевна, которая считала сына дураком, несмотря на то, что он её кормил, поил и одевал в ситцевые платья (ситец > ситцевый ’kalikó’, azaz olcsó pamutvászon, nem teljesen feldolgozott, fehérítetlen gyapotból készül [hasonlít a kartonra ~ kretonra]).
Ott ült már a meglévő felesége, Gálka, meg az öreganyja, Makarina Szaveljevna, aki a fiát bolondnak tartotta, hiába etette-itatta, ruházta őt Vászka. (i. m. 7.)
4) Visszaolvasó
5) Take home message
### Жду любви не вероломной (1976, 1989)
### Ресторан «Берёзка» (1991)
### «Фазиль» (книга о Фазиле Искандере в соавторстве с М. Гундариным, 2022)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése