„Ki minek gondol, az vagyok annak…” (WS)

На Руси муж называл жену «душа моя», а жена мужа «свет очей моих». И никакого зоопарка.
Oroszországban a férj „lelkem”-nek szólította a feleséget, a feleség pedig „szemem fényé”-nek a férjet. Nem volt ott semmiféle állatkerti soroló.
Erre a (középkori) szép szokásra Jezerniczky Zsolt hívta fel a figyelmemet.


1) Párhuzam
    Závada Pál Jadviga párnája (Magvető, 1997) című (magyarországi tótok között játszódó) regényében is többször visszatér a 'duša moja' («душа моя») megszólítás.

Nekem az úgy tetszik, hogy „Dusa moja” Lelkecskémnek nevezi mindig! Mert bizony nem mindegy, hogy hogyan szólnak az emberhez! Lelki finomsággal vagy nem. 
Különben itt azt, hogy „Ona vravela” („Ő mondta”) azt nő mondta, mert ona. Magyarban rossz, hogy nem lehet így mondani, hogy tudnánk, hogy nő mondta vagy férfi. Vagy olyat se hogy: Moja. Szerintem szép szó csak így egy szóval, hogy MOJA. Ami annyit tesz, hogy az én nejem. Vagy hát nő nemű valaki, aki enyém. Ezen a szavon többször el is morfondirozok, mert olyanom nekem sose volt. Csak Anyusom, de arra nem lehet így mondani, hogy moja, csak feleségre a férj. Mondjuk, ha kocsmában hallom tótul: Megyek aszongya, mert moja már vár ebédelni. Moja ma csaká uzs na obed.
    A regényrészletben melyik szlovák (tót) szó/elemnek van orosszal megegyező változata?

2) Fekete szemek
    Романс «Очи чёрные»
    A versszöveget 1843-ban írta az orosz–ukrán J. Grebinka (Евгений Павлович Гребинка [или Гребёнка]).
    A románcot Hvorosztovszkij adja elő ezen a felvételen.

3) Клип
Koncz Zsuzsa: Ki minek gondol (Weöres Sándor)

4) Visszatekintő
В день святого Валентина – о русских ласковых обращениях к любимым
A szerető szerető 

ЗАПОМИНАЛКА
Русь ~ на РусИ
Rusz (középkorban)
глаз (глазА, глаз) ~ Око (Очи, очЕй)
szem (szemek/nek a)
муж (мужьЯ, мужЕй; мужИ, мужЕй)
férj (férjek/nek a; államférfiak/nak a)
женА (жЁны, жЁн)
feleség
мужчИна ↔ жЕнщина
férfi ↔ nő

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

18 karikás

Nagy Péter Moszkvában

Szoborrá vált betű