Szóval kép? Sosztakovics kétszer
„Ha egy múzeumban portrék között járkálsz, szembeszökő és ezért szinte evidens is, hogy az én megőrzésének különböző különféle módozatai, legyenek akár olajfestmények, akár pasztellképek, mind egyetlen, alapvető képletre mennek vissza: x = y.” (Marija Sztyepanova: Emlékeim emlékére. Park Könyvkiadó, 2024, 194., ford.: Gábor Sámuel)
(1) А. Е. Кручёных «Портрет Д. Д. Шостаковича» (с его автографом)
(2) А. И. Порет «Д. Д. Шостакович»
1) Портреты Дмитрия Дмитриевича Шостаковича (1906–1975). A képen: Sosztakovics
Készítette: 1945-ben a futurista Krucsonih (Алексей Елисеевич Кручёных [1886–1968]) és az 1960-as években a Petrov-Vodkin-tanítvány, Alisza Ivanovna Poret (Алиса Ивановна Порет [1902–1984]).
Bár a sztálini represszió nem követelte Dmitrij Sosztakovics életét, de a zenéjét gyakorlatilag elnémította. 1936-ban ugyanis, miután Sztálin megtekintette a Katyerina Izmajlova (Kisvárosi Lady Macbeth ~ A Mcenszki járás Lady Macbethje; «Леди Макбет Мценского уезда» ~ «Катерина Измайлова») operát, a Zene helyett káosz («Сумбур вместо музыки») című Pravda-cikk népellenesnek, formalistának kiáltotta ki ezt a zenét. És ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy Sosztakovicsot mellőzött-támadott zeneszerzőként tartsák számon.
Alisza Poret ezt a fenyegetettséget örökítette meg a portrén, amelyen Sosztakovics alakját-kezét szögesdrótok hálózzák be (на портрете фигуру композитора со всех сторон опутывает колючая проволока, руки сжаты в кулаки).
2) Пятистишие Кручёных. Krucsonih-ötsoros
Sosztakovics a zenei, Krucsonih a költői nyelvet formálta újjá.
Ezt példázza az ötsoros vers
(a) betűkkel
3) Képes lapok
Megjegyzések
Megjegyzés küldése