Az én álmaim
Az én álmaim hajszálra egyforma, visszatérő látomások, én mindig ugyanazt az egyet álmodom.
Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a drótszövettel megerősített,
betörhetetlen üvegű vasrámás kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni a zárat.
Kinn az utcán mentőkocsi áll, az egészségügyiek üvegen át beirizáló sziluettje természetellenesen nagy, dagadt arcuknak udvara van, akár a holdnak. Forog a kulcs, de hiába küszködöm,
nem tudom kinyitni a kaput, pedig nekem be kell engednem a mentőket,
különben későn érkezik a betegemhez. Ám a zár meg se moccan, áll a kapu,
mintha vasrámájába forrasztották volna. Segítségért kiáltok, de nem figyel rám senki
a három emelet lakói közül, nem is teheti, hiszen – jövök rá – csak tátogok,
üresen, mint a hal, az álombeli rémület csúcsa annak a tudatosodása bennem,
hogy nemcsak nem tudok ajtót nyitni a segítségnek, de meg is némultam.
Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a drótszövettel megerősített,
betörhetetlen üvegű vasrámás kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni a zárat.
Kinn az utcán mentőkocsi áll, az egészségügyiek üvegen át beirizáló sziluettje természetellenesen nagy, dagadt arcuknak udvara van, akár a holdnak. Forog a kulcs, de hiába küszködöm,
nem tudom kinyitni a kaput, pedig nekem be kell engednem a mentőket,
különben későn érkezik a betegemhez. Ám a zár meg se moccan, áll a kapu,
mintha vasrámájába forrasztották volna. Segítségért kiáltok, de nem figyel rám senki
a három emelet lakói közül, nem is teheti, hiszen – jövök rá – csak tátogok,
üresen, mint a hal, az álombeli rémület csúcsa annak a tudatosodása bennem,
hogy nemcsak nem tudok ajtót nyitni a segítségnek, de meg is némultam.
Szabó Magda: Az ajtó
Kedves Mindennapi-oroszozók!
Nyáron mindennap
orosz és magyar íróktól, költőktől otthonnal, környezettel kapcsolatos
idézetet osztok meg.
Nyáron is. Mindennap.
Veszelszkiné Huszárik Ildikó
ДО НОВЫХ ВСТРЕЧ В СЕНТЯБРЕ 2026 ГОДА
Megjegyzések
Megjegyzés küldése