A podolini…
A podolini kolostorban – gondolta magában egyszer egy őszes férfiú, éjszaka, ősz felé,
odakint a háztetőkön ködből való kéményseprők jártak a nedves holdfényben – volt vagy van
egy régi kép, a képen torzonborz ember, a bajusza boglyasan felfelé kunkorodó, mint a hősöké,
a szakálla tömör és rozsdaszínű, mintha egy göndör hajú nő vöröslő hajából való volna,
a szeme két karika, benne hosszúkás, világoskék szemgolyó, az arca pedig piros,
mint a bor fénye napos téli időben a fehér asztalon...
odakint a háztetőkön ködből való kéményseprők jártak a nedves holdfényben – volt vagy van
egy régi kép, a képen torzonborz ember, a bajusza boglyasan felfelé kunkorodó, mint a hősöké,
a szakálla tömör és rozsdaszínű, mintha egy göndör hajú nő vöröslő hajából való volna,
a szeme két karika, benne hosszúkás, világoskék szemgolyó, az arca pedig piros,
mint a bor fénye napos téli időben a fehér asztalon...
Krúdy Gyula: Szindbád
Kedves Mindennapi-oroszozók!
Nyáron mindennap
orosz és magyar íróktól, költőktől otthonnal, környezettel kapcsolatos
idézetet osztok meg.
Nyáron is. Mindennap.
Veszelszkiné Huszárik Ildikó
ДО НОВЫХ ВСТРЕЧ В СЕНТЯБРЕ 2026 ГОДА

Megjegyzések
Megjegyzés küldése